2009. január 8., csütörtök

Meghívott előadók - John Gerzema

Az iskola minden héten meghív egy elismert szakmabelit, akiről azt gondolják, hogy valami érdekeset tud mondani. Ezek az előadók a világ minden részéről érkeznek, és a „felsőbb" negyedéveseknek tartanak órákat. Az előadásokról mindig készül egy-egy videó, amelyeket nem kis diplomáciai bravúrral sikerült megszereznem. Szóval remélhetőleg minden héten fel tudok tenni egy ilyen videót. Mivel gondolom senkinek nincs annyi türelme, hogy egy egész estés mozit végignézzen ezért csak kb. 5 perces vágatokat töltök majd fel.

Kétségtelenül hasznosak és érdekesek. Remélem tetszenek majd!

Az első ilyen (amióta itt vagyok) előadó John Gerzema volt akinek most jelent meg egy könyve The Brand Bubble címmel.


A mai tanulság: "the brand is not a place it's a direction"

2009. január 3., szombat

Design and Layout 2. - Hogyan vessük papírra csodás ötleteinket

Ez a bejegyzés az ötleteink valamilyen érthető formába való öntését mutatja be. Először is Don Torteillo a továbbiakban Don T (így egyszerűbb) vetetett velünk egy pár eszközt mindezekhez. Nagy része mindenkinek megvan, de azért érdemes őket átfutni.

Filcek: Itt a Sharpie a legmenőbb, bár akkora az alkoholtartalma hogy a rendeltetésszerű használata esetén is tökéletes kedélyjavító. Mindenkinek van fekete meg színes, de vennünk kellett szürke árnyalatokat is. Van ugye a 100%, ami a fekete aztán a 70%-os, 40%-os és a 10%-os szürke. Ezekkel nagyon szépen lehet különböző tónusértékeket huzatni. Eredetileg ezt napilapok layoutjainál használták, ahol nagyon tisztán, "feketén-fehéren" kellett felvázolni az ötlet/hirdetés tónusértékeit. Egyértelműen el kellett térniük egymástól a szövegnek, a háttérnek és a képnek egyaránt.

Vázlatfüzetek: Nyilván ebből sem egyféle van, nekünk a Bienfang márkát ajánlották. A lényeg, hogy két füzet kellett, egy kisebb, meg egy nagyobb. A lapok pauszszerűek, átlátszóak, de elég erősek ahhoz, hogy véletlenül se üssön át rajtuk a filc(festék), csak a színek.

Stb: sniccer (vagy magyarosan linóuleumvágó), grafitceruzák, radírok (én monopol radírt/gyurmaradírt használok), ragasztók.
Hogyan is csináljuk?
Bármin is kell dolgoznunk/gondolkodnunk mindig legalább 25 thumbnail-t/mini layoutot kell készítenünk, és rá kell szoknunk arra, hogy nem elég az ötleteket leírni, hanem – kicsit sem túlspirázva – le kell őket rajzolnunk saját magunknak. Így sokkal jobban látszik, hogy működik-e, vagy sem. És ez nem csak az art directoroknak, hanem a szövegíróknak is kötelező és hasznos. Ennyire mindenki tud rajzolni. Ha van legalább 25 rajz azok között, csak akad majd egy vagy két használható.
(Ezek az enyémek, amik egy bemelegítő briefre, egy „egy kávét veszel kettőt kapsz" akcióra készültek.)

Ha sikerül kiválasztani azt a pár használhatót, akkor kezdjük el a nagyobb papírra való felvázolást. De előtte, ha tudjuk hogy pl. többször le kell majd rajzolnunk ugyanazt a kávésbögrét, akkor a kisebb füzetbe rajzolunk egyet, amit kitépünk, és szépen átmásolunk minden egyes layoutra, ahol szükségünk van rá, vetett árnyékkal meg mindennel együtt. Érdemes valami példát szerezni, ami alapján rajzolhatunk. (Jó, mondjuk egy kávésbögre nem olyan bonyolult, de pl. a hab – hahaha – az már nem olyan egyszerű.)

Előszőr mindig a tónusértékeket kell berajzolni, megjelölni a legsötétebb és a legvilágosabb részt, aztán ha ezek megvannak akkor meghúzni a körvonalakat, és ez a layout keretére is igaz.
Ha ez megvan, érdemes a szöveget és a logót is külön-külön megrajzolni, és így lehet őket legózni, helyezgetni a papíron anélkül, hogy elszúrnánk, és újra kéne rajzolni az egészet.

(Itt mondjuk sikerült a just helyett you-t írnom.)
Ha nem akarjuk nagyon összemaszatolni, érdemes a kezünk alá tenni valamit amikor rajzolunk.
Ezenkívül lehet azzal is játszani, ha például a hátteret szeretnék teljesen beszínezni/tónusozni, akkor megfordíthatjuk a lapot, és az ellenkező oldalát színezhetjük ki, így nem lesz olyan sötét/erőteljes. Ez a színes layoutoknál nagyon hasznos, pl. ennél, ahol nem volt világoskékem, így a hátoldalát színeztem be sötétkékkel és így lett ilyen szép.

(Ez egy Ballpark Franks nevű cég "fatfree" virslijének a briefjére készült.)

Szóval egy ilyen rajz elég érthető és prezentálható (kb. 10 perc, ami lényegesen kevesebb mint az átlag gépen szüttyőgés). Itt csak print/sajtó példákat mutattam, de ez ugyanolyan jól működik minden más egyéb eszközre, akár egy webes ötlet prezentálására is.

2008. december 18., csütörtök

Design and Layout 1.

Ez az óra hivatott megalapozni szinte az összes többit. A célja, hogy képesek legyünk érthető formába hozni az ötleteinket, legyen az rajz kollázs vagy bármilyen egyéb technika.
A szeánszot Don Tortoriello tartja, aki egy olasz származású (erre egész szórakoztatóan rá is játszik) reklámnyugdíjas, még a kezdetekből. Ő hivatott megtanítani nekünk az alapokat, ahogyan még ők csinálták és ami még mindig működik, csak valamiért hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, ami bevált. Ezenkívül figyelmeztettet még egy pár dologra. Először is arra, hogy ne hagyjuk "hogy pálmafa nőjön a fejünkön". Nem szórakozni jöttünk, hanem tanulni. Jó tudni. És azt is, hogy nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen jópofa is ez az egész és élvezzük, nem magunknak csináljuk. Ez üzlet. (Haha na ne mond már, gondolhatják páran akik ezt olvassák. Bocs mindjárt vége a kliséknek.) És, hogy az ötlet sokkal fontosabb a kivitelezésnél. Ne üljünk órákat a gép előtt szüttyögve hanem inkább addig is gondolkodjunk. Ez is pofonegyszerűnek hangzik, mégis szinte mindenki nap mint nap elköveti ezt a hibát, meg persze ez ellen azzal is lehet érvelni, hogy az ügyfelek már elvárják a csodásan kivitelezett photoshoppolt, animált, majdnem teljesen leforgatott, 3dézett ötleteket. Én például ezzel érveltem neki, amire azt a választ kaptam, hogy úgy kell nevelni az ügyfelet, hogy elég legyen mondjuk egy rajz is ami tökéletesen érthető lehet, és nem mellesleg később több mozgásteret enged. Szerinte ez úgy érhető el, ha jobban bevonjuk az ügyfelet a munkába, és egy-két szakaszt a munkából vele csinálunk végig. Így jobban fog bízni bennünk és esetleg elhiszi majd, hogy abból a kis rajzi-bajziból nagy "worldwide" kampány lehet. Szerinte 75% ötlet és 25% kivitelezés.

2008. november 23., vasárnap

Érkezés, bemutatkozás

Sikerült az ünnepélyes évnyitó napján érkeznem ami azzal járt, hogy a 20 órás utazás, meg a 2 órás buszozás után a trópusi melegben (amikor kiléptem a repülőtérről azt hittem, hogy rossz helyen, valami fűtőcső mellett állok) a csomagokkal együtt estem be az iskolába.

Kaptunk kis pendrive-kát, meg névtáblát, meg egy egész jó pólót, amin rajta van egy csomó shortcut Adobe programokhoz – pl. képméretezés=alma+T. Egyébként ilyet egy ideje már lehet vásárolni a híres neves Crispin Porter and Bogusky oldalán, akik amúgy az iskola fő támogatói, vagyis innen vesznek át embereket, meg ellátnak minket tanárokkal.

Leültünk, kaptunk enni-inni, aztán mindenki elmondta, hogy honnan keveredett oda és, hogy hol hallott az iskoláról. Nagy vonalakban vannak brazil, kolumbiai, japán, egyiptomi, francia, dominikai, pakisztáni és persze amerikai csoporttársaim. Az életkor elég változó – 19-től egészen 38-ig. Az iskola alapítója Ron Seichrist és a felesége Pippa Seichrist nagyon kedvesen, és tényleg odafigyelve beszélgettek mindenkivel.

Saját bevallásuk szerint ők nem art directorkat meg szövegírókat képeznek, hanem pop culture engineer-őket (ha valaki tud erre egy jó magyar megfelelőt írja meg, legyen szíves). Ennek megfelelően az iskolában is sok változás
zajlik éppen. Például az iskola "paperless" lett ami azt jelenti, hogy nem nagyon nyomtatnak ki semmit, és végigrakták az összes falat plazmatévékkel, vagy például van wii meg xbox a hallban amivel kötelező jeleggel kell játszani mert ugye ez a jövő és ha nem ismerjük őket, akkor nincs miről beszélni. Aztán mindenkit lefotóztak a kis névkártyájával (addigra már annyira fáradt voltam, hogy még egy mosolyt sem bírtam magamra erőltetni), elmondták az órarendet, körbevezettek, bemutattak a többi ott dolgozónak (pl. Estella-nak, a büfésnek aki annyit sem tud angolul, hogy big and small meg hogy coffe de annyira kedves, hogy inkább spanyolul erőlködőm), és hazamentem.

Ja még végszóként a jó tanácsuk:
"Ne félj hibázni, és hibázz jó nagyot"

Valahol el kell kezdenem…

Sziasztok, csókolom, jó napot, szia Mama.


A nevem Jedlicska Márton, art director. Az év októberében rengeteg felvételivel, vízummal és perselytöréssel járó megpróbáltatás után elkezdtem a híres Miami Ad School-ba art director "szakra" járni, Miamiba. (Ha-ha tudom, hogy benne van a nevében, de több helyen is van.) Ezzel a bloggal pedig megpróbálom átadni azt a tudást, amit az iskolában tanulok. Szóval ez valamiféle kémblog-nak is tekinthető, amit az iskola is jóváhagyott (részben ezért tudom csak most elkezdeni), de egyet mondok: szuper hasznos lesz!
Röviden az órarendről meg az iskola felépítéséről:
(Aki még egyáltalán nem hallott az iskoláról, ezen a linken talál egy csomó infót róla:
www.miamiadschool.com

Az órarendem:

Az iskola abszolút gyakorlott szakemberekre és gyakorlati oktatásra épül.
Egy év (4 negyedév) után jegyek és teljesítmény alapján mehetek majd gyakorlati negyedévekre (más iskolákba, ügynökségekre – amelyek listája gyakorlatilag az egész világot lefedi – szerintem ez a legjobb dolog az iskolában). Nincsenek vizsgák, sok és sokféle feladatok viszont annál inkább.


Brainstorming: szerda, 19.00–22.00 – terem: New York
tanár: Murillo Jorge
Design & Layout: szerda, 13.00–16.00 – terem: Graphic Design Studio
tanár: Tortoriello Don

InDesign: csütörtök, 13.00–16.00 – terem: Beijing
tanár: Gonzalez Capron Kimberly

LAB 702 Photoshop: szerda 9.00–12.00 – terem: Hamburg,
tanár: Furgiuele Kristy


Vendég előadó (a világ minden részéről, csak a mi kedvünkért) – minden hétfőn, 17.00 - 19.00 – terem: Gallery,


A maradék időben pedig az általuk, meg a kívülről kapott (ügynökségektől kapott éles briefek) feladatokat kell csinálnunk, ami az elején nem volt olyan vészes, de most már kezdenek rámégni.



Most pedig a jegyzeteim alapján megpróbálom behozni a lemaradást.

Hajrá!