A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miami Ad School. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miami Ad School. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 29., szerda

Nagyon fontos portfólió kérdések. Tedd fel te is (ha van már mire)!


Ezt a posztot a portfóliókkal kapcsolatos kérdésekre szánom, és megpróbálom leírni azokat a kérdéseket, amit kreatívigazgatóktól vagy korábban a tanáraimtól hallottam.

ELÉG KEREK-E?
Vannak e szöveges megoldásaim? Hosszú "copy"-m? Csak vizuális megoldásaim? Fősoraim (headlines)? Outdoor? Ambient? Digitális munkáim?(Itt sokan abba a hibába esnek, hogy 5 perces videókat csinálnak olyan munkák elmagyarázására amit 2 állóképben ellehetne mondani, vagy nagyon bonyolult weboldal terveket tesznek fel. Ha nem jön le az ötlet 3 másodpercen belül át fogják ugrani). Telefon applikációim? Ugye nem minden munkám "vicces"? És azok amik viccesek tényleg azok-e (folyamatosan tesztelni kell őket idegeneken). Vannak-e komolyabb érzelmeket kiváltó munkáim-e? Vannak-e az én korosztályomon kívül állóknak szóló munkáim? Van-e benne többféle hangvétel stílus? Megmutatom-e, hogy otthon vagyok több különböző grafikai/vizuális világban?



Elég különbözőek- e a munkáimban szereplő termékek/márkák? Vannak e benne technológiai termékek, élelmiszerek, autó márkák, utazással kapcsolatos cégek, (pl. légitársaságok), rendezvények vagy szolgálatatások?

Szövegíróknak: Megmutatom-e, hogy hogyan tudok írni? Röviden? Hosszan? különböző stílusokban?

Art direktoroknak: Megmutatom-e tervező/grafikai képességeimet? Hogy tudok betűkkel bánni (ez egy nagyon fontos tulajdonság)? Vannak-e benne egyszerű vizuális megoldások? Különböző grafikai stílusok?

Túl sok-e benne a „diák” márka? Óvszer, csípős szósz, rovarirtó, energiaszelet/ital?

Ha vannak benne diákversenyekre készült munkák (amiket mindenki követ ismer vagyis tudják mi volt a brief), akkor azok legalább rövid listára/shortlist-re kerültek-e?

Vannak-e benne felesleges magyarázatok (pl. a kihívás ez volt, a stratégia az volt, hogy blabla…")? Ha vannak benne magyarázatok akkor azok mindenki számára érthetőek-e?

Vannak-e önmagukban álló ötletek? Ha igen akkor azokban van-e egy olyan "big idea" amiből egy egész kampányt készíthetek?

Elég tiszta-e a weboldal, könyv kinézete? Nem vonja-e el a figyelmet a munkákról (pl. felesleges grafikai elemekkel, szöveggel)?

Sorrend: A legerősebbel kezdek-e és a leggyengébbel fejezem-e be? Vannak-e egymás mellett egymáshoz hasonló hangvételű munkák? Milyen a ritmusa? Követik-e a szöveg nehéz munkákat inkább vizuális megoldással operáló munkák?



Ha kivennék egy bizonyos munkát belőle akkor az erősítené vagy átlagos színvonalúvá tenné-e?

Melyik a legerősebb kampányom/munkám? Melyik a leggyengébb? Ha tudom akkor vajon ki tudom-e azt venni/vagy helyesíteni?

Ha ki kellene egy munkát választani amelyik a legjobban bemutat téged, vajon melyik lenne az?

Mi a gyengesége a portfóliómnak? ki tudom-e ezt javítani?

Ha bele teszek bármilyen nem reklám vonatkozású munkát (fotók, rövidfilmek, könyvek, egyéb mellékes munkák) akkor az vajon érdekesebbé,tesz-e engem a munkáltató (jelen esetben a kreatívigazgatók) számára? (vagy csak elbizonytalanítja őket, "nem is érdekli ez a szakma annyira")

Tudok-e a munkáimról értelmesen beszélni? El tudom -e mondani mi volt a stratégia, össze tudom-e foglalni a kampányt két mondatban?

Könnyen navigálható-e a weboldalam? El tudják -e olvasni a szövegeket (nem túl kicsi-e vagy akár nem túl nagy-e)? Könnyen megosztható-e (pl. le tudják-e menteni a munkáimat, vagy átküldeni - nem érdemes azon aggódni, hogy ellopják mert ha akarják így is úgy is eltudják)?

Könnyen megjegyezhető-e a weboldalam címe? Van e névjegykártyám? (sokkal hasznosabb mint sokan gondolják)

Felvenném-e magam (vagy inkább az osztálytársam)? Ha igen miért? Ha nem, miért?

Végül, a sajátomnak érzem e portfóliómat (átjön a személyiségem)?


Ezek a kérdések nagyon fontosak. Nagyon remélem, hogy otthon is (hamarosan) rohamosan el kezd majd nőni a jó portfóliók száma és azoknak a minősége (nyilván nem emiatt a poszt miatt hanem azért mert erre többen is rájönnek).

Ezt tudom, hogy már többször leírtam, de meg lehet otthonról is csinálni és nagyon sok ember van csak a baráti körörömben, akik külföldön is simán megállnák a helyüket. Csak ezekre a dolgokra (önmagunk menedzselésére) kell jobban oda figyelni egy picit.

Ha bárkinek van valami kérdése a kérdésekkel kapcsolatban, vagy esetleg több kérdésre kíváncsi, írjon nyugodtan.

2010. augusztus 30., hétfő

San Francisco ügynökség körkép: Pereira & O’Dell


Gondoltam, mivel rengeteg új ügynökség nyílt az utóbbi időben, és én sem ismertem az összeset, mielőtt idejöttem, írok róluk egy kicsit. Főleg azért, mert örült tempóban nőnek, és hamarosan (talán ez már meg is történt) berobbannak a nemzetközi szakmába.

Így akiknek szerintem erre a legnagyobb esélye van az a Pereira & O’Dell.
Pár emberrel indultak 2008-ban. Mára már 100 fő fölött járnak, és éppen most nyitják a New York-i irodájukat. Sikerült olyan ügyfeleket megszerezniük, mint Lego, Corona sör (nálunk Coronita - nem tudom miért amúgy), Ubisoft - az egyik legnagyobb videójátékgyártó, Muscle Milk (nagyon nagy ügyfél Amerikában), CODA - egy egy új elektromos autómárka most vezetik be, és nemrég nyerték meg a MySpace-t (aminek a megmentése egy elég nagy kihívás lesz) és még sok kisebbet.

A cég alapító és névadói,

PJ Pereira (jobbra): 20 éves reklám és technológiai tapasztalattal olyan cégek alapításán és felfutattásában vett rész, mint az AKQA (egyik alapító) vagy az AgencyClick. Volt már zsűrielnök Cannes-ban és több nagy nemzetközi fesztiválon.

Andrew O'Dell: szintén az egyik AKQA alapító, emelett még olyan cégek alapításában és vezetésében vett részt min a CARAT és a Lot21.

Egy másik komoly név az ügynökségen Kash Sree, akivel volt szerencsém egy projekten dolgozni még Miamiban. Ő TBWA globál kreatívigazgatói posztjától vált meg, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ő megjárt szinte minden ügynökséget és megnyert mindent ami megnyerhető, olyan ügynökségek kreatívigazgatója volt mint BBH New York, Wieden and Kennedy, DDB vagy Leo Burnett. Nagyon segítőkész volt és barátságos velünk, minden hülye email-ünkre válaszolt.
Ő vezeti majd a New York-i irodát.

Néhány munka tőlük:

Muscle Milk Sexy Pilgrim Case Study from Pereira O'Dell on Vimeo.



LEGO CL!CK Case Study from Pereira O'Dell on Vimeo.



University of Phoenix - Thought Leadership from Pereira O'Dell on Vimeo.



Ami még nagyon szimpatikus velük kapcsolatban, hogy rengeteg kisebb projektjük van, amik érdekesek és ügyesen rajtuk tartja a szakma figyelmét.

Ilyen a pl a Naknek ötletük. Az ügynökség egy részét kihelyezték Alaszkába, egy halászhajóra ahol halászként is dolgozniuk kellett a munkatársaknak.
http://pereiraodell.com/alaska/


Vagy egyszerűen az, hogy az ügynökség megvette az épületük melletti bárt (nagyon régi védett épület), ahol egy koncerteket és reklámos bulikat tartanak, amellett, hogy tökéletes megbeszélésekre is.

Az utolsó ilyen koncerten én is ot voltam és nagyon tetszett. Becsületkassza (a teljes bevétel egy helyi iskolának megy adományként) van és mindig egy éppen felfutóbán lévő zenekar játszik.
Így én a Aloe Blacc-et láttam ott a „How to make it in America” főcímzenéjének szerzőjét).










2010. július 25., vasárnap

Helló Goodby Silverstein, helló San Francisco


Még két hónappal ezelőtt az egyik "portfolio review-on" figyelt fel ránk a Goodby egyik fejvadásza (az egyik cégalapító, Linda Harless), aztán nem sokkal utána elő is állt egy nagyon jó ajánlattal. Így könnyes búcsút vettünk New Yorktól és a Saatchi-s ajánlatunktól, és átrepültünk a nyugati partra. Mivel nekem van még egy negyedévem hátra (portfolió negyedév), így egyszerre fogok dolgozni és esténként iskolába járni (szerencsére, mivel szakmabeliek tanítanak, így az összes óra munkaidő előtt vagy után van, meg persze az is szerencse, hogy itt San Franciscoban is van Miami Ad School). Péternek (Peter Megler) szövegíró pajtimnak is lenne még egy negyedéve, de ő úgy döntött, hogy kiszáll, mivel neki csak egy jó állás megszerzése volt a célja.

Szóval én már két hete itt vagyok, és nagyon tetszik a város. Lényegesen kisebb mint New York, de zöldebb, lankásabb és sokkal emberléptékűbb.

Az iskola épülete is szép, és egészen jó óráim vannak. Pl. Joel Kaplan-nal aki többek között a Whopper Sacrifice ötletgazdája.

Itt egy videó az iskoláról, és következő poszttal pedig a Goodby Silverstein-t szeretném bemutatni.

2010. június 1., kedd

Nagyon érdemes olvasni: FASTCOMPANY

Fast Company (1-year)
Pár hónapja kezdtem olvasgatni az ügynökségen, aztán feliratkoztam a(z online) hírlevelükre is, mert nagyon rákaptam. Ha bárki - nem csak szakmabeli - érdeklődik a jövőt formáló személyek, új dizájnok vagy technikai megoldások iránt, akkor mindenféleképpen járassa.
Minden szám egy nagy témát/személyt (annak munkáját) járja körül, plusz rengeteg érdekes adatot (pl. mi az a top 10 hang effekt ami mindenkiben ugyanazt a hatást váltja ki stb) tartalmaz.
Még továbbra is nagyon le vagyunk ebben maradva otthon (a világ eseményeinek, szakmának a követésében). Például szerintem sok olyan munka, ami otthon készül/t, és egy már megvalósult ötletnek a tökéletes másolatának tűnik, egyszerűen a véletlen műve -vagyis a szakma ismeretének hiányának.

2010. május 24., hétfő

Art Director's Club New York-i díjkiosztó - beszámoló


Hát ezen is túl vagyok, érdekes és egészen jól szervezett volt az egész. Sok nagy-nagy név konferált, de a legérdekesebb a már nyolcvan felett járó George Lois volt (nagyon röviden ő vezette be a VH1-t, Tommy Hilfiger-t a Xerox-ot, az ő munkái a híres The Esquire magazin borítók amik ma a Museum of Modern Art - MOMA - gyűjteményében vannak, stb.).
A díjátadó menete is a megszokottól eltérő volt. A díjakat már az érkezésnél odaadták a nyerteseknek (plusz egy szépségkirálynős szalagot, amit én „elfelejtettem” felvenni), aztán volt egy állófogadás, majd egy vetítés, ahol minden munkát egy nagy vásznon tisztességesen bemutattak (ez sokkal szimpatikusabb mint amikor csak bemondják vagy felvillantják a munkát, és az embernek fogalma sincs, hogy akkor azt most mire kapták). Elhangzott egy érdekes előadás is arról, hogy mostantól semmi értelme különbséget tenni reklám, interaktív vagy akár design között, mivel ezek mára már teljesen egybeolvadtak, és csak mesterségesen tartjuk fent a köztük lévő határokat.

Plusz érdekessége ennek a díjátadónak, hogy nemcsak reklámokat díjaznak hanem mindent, ami vizuális tömegkommunikáció céljából készült, így a nyertesek között volt a Zombieland című film főcím animációja, videoklippek, évvégi mérleg (annual report) dízájnok vagy például a New York Times színészekről készült fotósorozata. Mindezek után volt egy másik fogadás/afterparty ami szintén egész jól szerveztek, meg a kaja is finom volt (az Iron Chef egyik nyertese volt az est szakácsa, állítólag). Összeségében nagyon jó volt, kaptunk csekket meg egy-egy jó nehéz „arany” kockát, 15 perc reklámhírnév volt a Rubik Kockás pólómban.
Mivel a Miami Ad School lett az év iskolája (az School of Visual Arts-al együtt) még egy díjat vettünk át közösen az osztálytársakkal.

2010. május 15., szombat

Kisebb díjak is díjak (One Show, Merit és egy floridai ADDY arany)

Az utóbbi napokban nagyon sok munka volt az ügynökségen, és ezen a héten rendezték a helyi „reklámhetet" is, amin mi elég aktívan részt vettünk.
Elég sok minden történt (annál kevesebb itt a blogon:, na de most)

Szóval ezzel a munkával…
…lettünk döntősök a One Show-n és végül egy Merit díjat kaptunk Peterrel (ami magyarul 4. helyet jelent).

Aztán nemrég derült ki, hogy még egy Miamiban készített munkám egy AAF, ADDY Aranyat kapott (American Advertising Federation) a Floridai döntőben és ezzel bekerült a „nemzeti" versenybe (nem nagyon foglalkoztam ezzel a díjjal mert ez nagyon amerikai, ellenben a többi nemzetközivel, de a suli szerencsére magától benevezett tőlem pár dolgot).

Ez egy Lenscrafter-nek (helyi szemüvegekkel és optikai termékekkel foglakozó lánc) készült mint sajtó „image" kampány:



2010. április 25., vasárnap

Pár szó az iskola alapítójáról, Ron Seichrist-ről


Gondoltam ez megér egy posztot, már csak azért is mert nemrég megkapta az Art Director's Club, Grandmaster elismerését (reklám Kossuth/Életmű díját). Azonkívül, hogy hetvensok évesen úgy focizik 40 fokban nagy pályán mint egy 18 éves TF-es, megalapított egy máig sikeres (ha nem a legsikeresebb) iskolát és egy egyedülálló oktatási rendszert. Ő ismerte fel először, hogy a létező (70-es években) reklámoktatási programok egyszerűen nem működnek elég jól és szükség van a szakmabeliek (olyanok akik csinálják) bevonására.
Itt egy interjú vele még 2006-ból amiben nagyon jól összefoglalják az iskola működését és történelmét.

2010. március 6., szombat

Még egy megvalósult munkám Duval-től – Vandaag.be (belga Yahoo News)

Ezen még az utolsó napokban dolgoztunk Robinnal. Vaandag.be egy hírportál amit teljesen összekapcsoltak a Facebookal. A brief az volt, hogy találjunk egy olyan online megoldást ami segít az olvasóknak megosztani a híreket (cikkeket).

Ez a weboldal
http://nieuwslezer.vandaag.be/
és itt egy példa:
http://nieuwslezer.vandaag.be/video/174


2010. február 28., vasárnap

Egy állásinterjú az Ogilvy New York-nál



Szóval előző héten megjártam az Ogilvy új épületét egy állásinterjú kapcsán. Hogyan keveredtem oda? Peter (szövegíró) posztolta Facebookon a mi kis közös portfolió oldalunkat amit látott valami ismerőse akinek tetszett és továbbküldte egy barátnőjének akinek a férje az Ogilvynél dolgozik aki pedig átküldte az egyik HR-esnek (személyzetisnek) aki pedig felhívott minket. Ilyen egyszerűen :)
Szóval elmentünk ebbe az eléggé új épületbe ami New York nyugati oldalán van egy (nem is olyan nagyon) régen raktárnegyedként működő városrészben nagyon közel a parthoz (szemben New Jersey-vel). Az épület hatalmas, 1800!!!-an dolgoznak benne csak az Ogilvy-nek ami (akármennyire jól és szépen tervezett épület is) azért nyomasztó. Sunyiban fotózgattam.

Az interjú jól ment (azóta majdnem minden nap nézi valaki az Ogilvy-től az oldalunkat (köszi sitemeter)).
Egy kreatívigazgató meg a creative manager (nálunk nem tudom, hogy hívják ezt a pozíciót és szerintem nem is létezik - kreatívokra és az ő problémáikra specializálodott HR-es) volt ott. Egy projektoron prezentáltuk a portfoliónkat aztán beszélgettünk majd végül körbe vezettek minket, (a méhkaptár szerű) 400 fős kreatívosztályon.

Érdekeségként leírom miket kérdezgettek:

Melyik a három kedvenc munkánk?
Melyik hármat vennénk ki a portfoliónkból?
Miért vagyunk egy páros (dolgozunk együtt) és mennyi ideje?
Melyik ogilvy-is munkát tarjuk a legjobbnak az utóbbi pár évből? (nagy szerencsénkre a hallban vagy 15 percet vártunk, és a tv-én a legutóbbi munkáik mentek)
Melyiket csinálnánk másképpen?
Melyik márkájukon dolgoznánk legszívesebben?
Mit tartunk a saját magunk legnagyobb errőségének? (elég hülye kérdés)
Mit csinálunk ha éppen nem a reklámmal foglalkozunk? (kifejtették, hogy azok akiknek nincsenek hobbijaik vagy bármilyen más elfoglaltságuk a szabadidejükben nem jó kreatívok mert nincs miből építkezniük, és ebben van is valami)





Közben pénteken kaptunk egy emailt, hogy jövő héten (mármint ezen) várnak minket egy hasonló interjúra a Satchi and Satchi NY-ba. Szóval majd azt is megírom.


2010. február 22., hétfő

Ki a jó gyakornok (intern)?


Ezt a dokumentumot még a sulitól kaptuk. Lényegében egy gyűjtemény arról, hogy mit gondolnak a kreatívigazgatók arról, hogy mitől lesz jó egy kreatív gyakornok (intern).

Jó tudni mik a kreatív vezetők elvárásai nemzetközi szinten. (jó pár dolgot persze magadtól is tudsz de azért van egy pár érdekes vélemény pl.

"Mindig emlékeztess rá minket, hogy ott vagy és segíthetsz (mert nincs időnk rád)"
Siobhan Dempsey
ACD, Oglivy

"…legyél szivacs…"
David Houghton
VP, Kreatívigazgató, Y&R


2009. december 7., hétfő

Meghívott előadók - Brigham White és Taran Chadha, Shove Interactive Laguna Beach, CA.

Annak ellenére, hogy már túl lazák a srácok (ex miami ad schoolosok) nagyon sok jó tanácsot adnak (a maguk módján). Például megemlítik, hogy milyen fontos az, hogy tudjuk mit akarunk egészen pontosan csinálni/elérni. Sőt azt ajánlják, hogy ezt érdemes a legapróbb részletekig leírni és így szerintük sikerülhet. Ha ez nem is garancia de szerintem is nagyon sokat segíthet eligazodni napi döntésekben és tényleg tisztában lenni azzal, hogy miért is dolgozol. Egy nem túl jó filmben Steve Buscemi-nek van egy nagyon jó sora: "Jól vigyázz, hogy mit akarsz mert megkapod".


Mai tanulság: (csak simán) "get famous"

2009. november 16., hétfő

Két végzős "védése"

Jamie és Morfi most végeztek (és még sokan mások is, de szerintem ez a kettő volt a legjobb), és ez alkalomból egy diplomavédés-szerű prezentációt kellett csinálniuk. Ők amúgy egy nagyon jó „team”, mind technikailag, mind koncepciókban. Ők csinálták pl. a már itt is posztolt AdoMatic videót is.