2010. július 31., szombat

Ma kezdtem. Mi is a Goodby Silverstein?

Ezzel a poszttal megpróbálom bemutatni ezt a nálunk talán nem annyira ismert céget.
A céget Jeff Goodby és Rich Silverstein (előtte a Rolling Stones magazin egyik művészeti vezetője volt) alapította 1983-ban. 6 éven belül már az év ügynöskége voltak az Egyesült Államokban, mára már több mint 600-an dolgoznak a cégnél. Nemrég nyerték meg a Chevrolet márkát (állítólag ez egy 300 millió dolláros szerződés), de a nagyobb ügyfeleik közé tartozik még a Yahoo, Hewlett Packard, Nintendo, Sprint (ez egyik legnagyobb amerikai telekommunikációs cég), NBA, Adobe, Frito Lay/Doritos, Haagen-Dazs, Comcast…
Egy-két elismerés amit az utóbbi időben nyertek el:
"Az évtized ügynöksége" Adweek 2009
"Az év ügynöksége" Media Magazine 2009
"Az év interaktív ügynöksége" Art Directors Club 2009
"Az év interaktív ügynöksége" One Club 2009
Nagyon sok "reklámrocksztár" dolgozik itt (majd róluk is írok egy-egy posztot), és úgy tűnik nagyon nagy a hajtás meg a verseny (a szakmában az itt dolgozókat a reklámszakma tengerészgyalogosainak hívják), de ennek ellenére családiasnak mondható a hangulat és mindenki nagyon kedves volt eddig. :) Meglepő, hogy bevittek bemutatni Jeff Goodby-nak is aki tényleg nagyon kedvesen és érdeklődően beszélgetett el velem (nem intézte el egy "Hello, welcome on board"-dal).

Állítólag két dolognak köszönheti az ügynökség a sikereit. Az egyik az az „alkalmazási technikájuk” (nagyon jó társaság dolgozik itt már az elejétől kezdve, és mindig ide tudták csábítani az új tehetségeket), a másik pedig, hogy folyamatosan adaptálták az új technikákat (ők igazán képesek voltak integrálni az új digitális lehetőségeket a tradicionális kampányokkal).

Csatolok pár általuk készített kampányt/munkát, de érdemes további megnézni a többit is a weboldalukon.


Nintendo Wii, Wario, Youtube take over

Ők készítették a mára már legendás Got Milk kampányt is:

2010. július 25., vasárnap

Helló Goodby Silverstein, helló San Francisco


Még két hónappal ezelőtt az egyik "portfolio review-on" figyelt fel ránk a Goodby egyik fejvadásza (az egyik cégalapító, Linda Harless), aztán nem sokkal utána elő is állt egy nagyon jó ajánlattal. Így könnyes búcsút vettünk New Yorktól és a Saatchi-s ajánlatunktól, és átrepültünk a nyugati partra. Mivel nekem van még egy negyedévem hátra (portfolió negyedév), így egyszerre fogok dolgozni és esténként iskolába járni (szerencsére, mivel szakmabeliek tanítanak, így az összes óra munkaidő előtt vagy után van, meg persze az is szerencse, hogy itt San Franciscoban is van Miami Ad School). Péternek (Peter Megler) szövegíró pajtimnak is lenne még egy negyedéve, de ő úgy döntött, hogy kiszáll, mivel neki csak egy jó állás megszerzése volt a célja.

Szóval én már két hete itt vagyok, és nagyon tetszik a város. Lényegesen kisebb mint New York, de zöldebb, lankásabb és sokkal emberléptékűbb.

Az iskola épülete is szép, és egészen jó óráim vannak. Pl. Joel Kaplan-nal aki többek között a Whopper Sacrifice ötletgazdája.

Itt egy videó az iskoláról, és következő poszttal pedig a Goodby Silverstein-t szeretném bemutatni.

2010. július 13., kedd

Saatchi and Saatchi New York – tapasztalatok


Letelt a 3 hónap (közben sokminden történt, majd hamarosan arról is írok, csak először be akarom hozni magam) itt a Saatchi-nál, ahol sokat tanultam a multik előnyeiről és komoly hátrányairól.

A Saatchi New York már évek óta fogad diákokat a Miami Ad School-tól, és az egyik legjobb gyakorlati helynek számít. Több nagy kampányon volt szerencsénk dolgozni, így egy "worldwide" Thereaflu (Novartis) kampányon, egy Miller Light amerikai kampányon, Eukanuba (prémium kutya kaja) kampányon és elég sokat a Pilsbury (fagyasztott sütemények, klasszikus amerikai márka) új imidzs-kampányán (és még egy csomó apróságon). Az, hogy ilyen sokféle márkán dolgoztunk azért is volt nagyon jó, mert sok különböző emberrel és ügyféllel dolgoztunk együtt. Ezek közül a Theraflu-ra és a Eukanuba-ra sikerült olyan anyagokat csinálnunk, amik úgy néz ki meg is valósulnak (valamilyen - valószínűleg lebutított - formában).
Ezeket sajnos nem rakhatom fel, csak majd ha lett belőlük valami. Az ilyen (biztonsági) dolgokban nagyon szigorúak voltak. Minden szinten volt egy biztonsági őr, mindent el kellett pakolnunk az asztalunkról nehogy valaki, aki csak arra jár lássa, mi az amin dolgozunk.
Elméletileg fotózni sem lett volna szabad, de azért azt megengedtem magamnak.

Az épület West-Village-ben van Manhattan-ben és hatalmas, úgy általában túldimenzionált, minden csillig-villog de azért érezni, hogy nem ma készült. Az épületben több mint 800-an dolgoznak. A kreatív osztály felépítése is elég vegyes volt. Nagyon éles határ volt az új korosztály és a régi motorosok között (akik már több mint 30!!! éve ott dolgoznak).

Az idősebbek pontosan tudták, hogy mi kell az ügyfélnek (tényleg mindig előre megmondták) és így nem is hajtottak minket annyira csak abba az irányba terelgettek, amiről tudták, hogy eladható. Ezt tényleg érdekes volt látni, és sokat tanultam is abból, hogyan kell megérteni, hogy mit akar az ügyfél. A fiatalabb generáció ennek éppen az ellenkezőjét csinálta és várta el. Nagyon hajtottak, és komoly verseny volt közöttük. Gerry Graf ezt támogatta, és jól érezhetően próbált megszabadulni az idősebb generációtól, de hiába (be vannak betonozva). Szerintem ez volt az ő felmondásának a fő oka.
A munka folyamata nagyjából így zajlott: brief. ötletelés (általában 2-3 nap volt rá), első kör (skicceken prezentáltunk általában 5-10 irányt), megint ötletelés. 2. ránézés. a megmaradt ötletek vizualizálása (photoshop layoutok). 3 ránézés. javítások. deck/prezentáció összepakolása (indesign).

Ami még érdekes a Saatchi-ban az-az, hogy rengeteg melót házon belül gyártanak, így van egy utómunka studió, 3 hangstudió, egy fotó studió és egy teljes animációs studió (ahol korábban DC Comics-nak, Disney-nek, Cartoon Networks-nek dolgozó animátorok ülnek) az épületben.
(ja, meg van egy futópálya a tetőn egy konditeremmel összekötve).

Az egészet összegezve sokat tanultam és láttam. Rengeteg nagy előnye van egy ekkora cégnél (ráadásul ennek a központjában) dolgozni. Mindenre van egy ember, vannak erőforrások, rengeteget utaznak (főleg a kreatívigazgatók) de! pont ezek a dolgok gátolják abban a céget, hogy változzon és gyorsan tudjon új dolgokat adaptálni. Rengeteg felesleges megbeszélést/brainstorming-ot ültem végig húsz másik emberrel olyan dolgon ötletelve amit én a Péterrel 10 perc alatt megoldottam volna, csakhogy akkora márkákról és volumenben akkora projektekről volt szó, hogy mindenkinek ott kellett lennie (a márka kreatívigazgatója és az arra tartott kreatív csapat, az account-jai, pr-szakemberek, producerek, moderátor (hogy segítse a megbeszélést), az orosz/olasz/német account-ja a márkának, stratégiai tervező, stb...)
Valószínűleg a közeljövőben nagy változások fognak bekövetkezni itt is. Azért jó volt és ezt is megjártam és a gyakorlat után még freelancer-kedtünk neki egy kicsit ami egy állásajánlattal zárult, amit nem fogadtunk el, mert egy ennél is jobbat kaptunk. :) De erről majd egy következő posztban
(ja, és persze ez idő alatt hoztuk létre a falas blogunkat).





2010. június 26., szombat

CANNES SHORTLIST!!!

A Telenet Extra szpot bekerült a legjobb 19-be, film kategóriában a Cannes Lions Nemzetközi Reklámfesztiválon. Vasárnap lesz végeredmény, de én már nyilván ennek is nagyon örülök. Muhahaha

2010. június 22., kedd

Két munkám Cannes-ban (hú de izgi)

A Duval Guillaume-nál (Brüsszel) töltött gyakorlatom alatt sikerült két olyan munkát is összehoznom Robin Stam-el, amit elég erősnek érzett az ügynökség arra, hogy nevezze.

Az egyik ilyen a már korábban posztolt Telenet Extra tévéreklám (itt a hosszabb, nevezett verzió),
a másik pedig a helyi Yahoo News-nak (Vaandag.be) készült, social media-t és a híreket kombináló online kampány.
"Update": most néztem meg, hogy a Vaandag.be nem jutott shortlistre (Cyber kategória) de a Telenet még versenyben van, és pénteken derűl ki az eredmény.
(Amúgy a Duval-nek van már 5 shortlist-je.)

2010. június 13., vasárnap

Letölthető könyv -"Oh my god what happened and what should I do" - könyv a


Az egyik tanárunk ajánlotta, pár napja jelent csak meg, én sem olvastam még, de eddig mindenki nagyon dícsérte, többek között Alex Bogusky. A könyvet egy jelenleg az R/GA New York-nál (kreatívigazgatókként) dolgozó kreatív páros, Christian Behrendt és Leif Abraham írta. Ezen a linken bővebben lehet róluk és a korábbi sikereikről olvasni (érdekes például, hogy Christian korábban a nálunk is nagyon „ismert” Scooter zenekar menedzsere volt :)

A könyvet itt lehet letölteni angol és német nyelven (egy "tweet"-et kérnek összesen cserébe)