2009. február 21., szombat

Menő magyarnak lenni


Szóval úgy tűnik menő magyarnak lenni, és erről a jelenségről már régóta akartam írni. Már az első napon felfigyeltem egy ilyen mondatra az iskola igazgatójától
"…igazán féltékeny vagyok rátok, hogy így fiatalon olyan nagyszerű helyeken tölthettek egy negyedévet mint például Budapest…".
Vagy például egy kolumbiai srác ezt mondta amikor megtudta, hogy honnan jöttem
"Ohh Budapest, az egyik kedvencem a Nick Warren Budapest szett és arra a Cinematripre (cinetrip) is nagyon elmennék egyszer" csak pislogtam de lehet, hogy én is csak kishitű vagyok mint sokan mások. Meg persze többen kérték már, hogy főzzek olyan híres gulash levest amiről már olyan sokat hallottak (szerencsére anyukámtól útravalónak kaptam egy "Horváth Ilonát").

Arról nem is beszélve, hogy legalább 4 embertől hallottam már, hogy Budapesten tervezik tölteni az egyik negyedévüket (hajrá DDB mert ez nagyban nekik köszönhető:) ami elég figyelemre méltó amikor majdnem bárhova mehetnek.

Na meg a Rubik-kocka vagy a golyóstoll vagy a Casablanca…meg minden.