Kaptunk kis pendrive-kát, meg névtáblát, meg egy egész jó pólót, amin rajta van egy csomó shortcut Adobe programokhoz – pl. képméretezés=alma+T. Egyébként ilyet egy ideje már lehet vásárolni a híres neves Crispin Porter and Bogusky oldalán, akik amúgy az iskola fő támogatói, vagyis innen vesznek át embereket, meg ellátnak minket tanárokkal.
Leültünk, kaptunk enni-inni, aztán mindenki elmondta, hogy honnan keveredett oda és, hogy hol hallott az iskoláról. Nagy vonalakban vannak brazil, kolumbiai, japán, egyiptomi, francia, dominikai, pakisztáni és persze amerikai csoporttársaim. Az életkor elég változó – 19-től egészen 38-ig. Az iskola alapítója Ron Seichrist és a felesége Pippa Seichrist nagyon kedvesen, és tényleg odafigyelve beszélgettek mindenkivel.
Saját bevallásuk szerint ők nem art directorkat meg szövegírókat képeznek, hanem pop culture engineer-őket (ha valaki tud erre egy jó magyar megfelelőt írja meg, legyen szíves). Ennek megfelelően az iskolában is sok változás
zajlik éppen. Például az iskola "paperless" lett ami azt jelenti, hogy nem nagyon nyomtatnak ki semmit, és végigrakták az összes falat plazmatévékkel, vagy például van wii meg xbox a hallban amivel kötelező jeleggel kell játszani mert ugye ez a jövő és ha nem ismerjük őket, akkor nincs miről beszélni. Aztán mindenkit lefotóztak a kis névkártyájával (addigra már annyira fáradt voltam, hogy még egy mosolyt sem bírtam magamra erőltetni), elmondták az órarendet, körbevezettek, bemutattak a többi ott dolgozónak (pl. Estella-nak, a büfésnek aki annyit sem tud angolul, hogy big and small meg hogy coffe de annyira kedves, hogy inkább spanyolul erőlködőm), és hazamentem.
Ja még végszóként a jó tanácsuk:
"Ne félj hibázni, és hibázz jó nagyot"
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése